Egy újabb év, egy újabb lezárás és egy újabb nyitány … ilyenkor mindig hallom a jobbnál jobb újévi fogadalmakat, amelyek teljesítéséhez szívből kívánok nagyon sok sikert. Sajnos nálam ez a fogadalom dolog nem igazán működik. Az elején mindig nagyon felvillanyoz, lelkes vagyok! … aztán eltelik egy-két hét, és mint egy több mázsás nyomás nehezedik mindenemre. Van még valaki így ezzel? :) Hajlandóak lennétek most minden fogadalmatokat elpusztítani és eltörölni? :) Én igen, és helyette szeretném elismerni a jelenlegi „állapotomat”.

Íme az én Újévi üzenetem, nagyon szívesen adok belőle nektek is:

Én az Újévben nem fogadom, hanem elismerem magam. Elismerem a tehetségem, a képességeimet, a hozzájárulásomat a Földnek és annak lakóinak. Elismerem, hogy mindig van választásom. Elismerem, hogy mindig választhatom magamat, azt, ami nekem jó és működik. Elismerem, hogy egy csodás végtelen lény vagyok. Elismerem, hogy nem vagyok tökéletes és ez így tökéletes. Elismerem, hogy mindig minden változik, és mindig minden értem van. Elismerem, hogy mindig minden a legnagyobb rendben van.

Ezzel a pár sorral kívánunk Mindenkinek nagyon Boldog Új Évet. Jó pihenést az otthon kuckózóknak, szuper bulit a party állatoknak! Vigyázzatok magatokra és egymásra, a kutyusokra és egyéb állatkákra. Minden tűzről pattant óvatosan durrogtasson, nagyon kérem szépen.

Köszönjük a figyelmeteket, a sok bátorító szót és üzenetet, a lájkokat és megosztásokat, nekünk ez nagyon sokat jelent! <3  Ez volt a start, innentől egyre izgalmasabb lesz, tartsatok velünk 2018-ban is! 

Puszi & ölelés: Judit és Dóri

Remélem csodálatosan telt az Ünnep, mindenkinek meghozta a régóta várt nyugalmat és meghittséget a karácsonyfa alá, és emésztést segítők nélkül viseltétek a többfogásos „egyéligyál” köröket szeretteitek és barátaitok körében. 

Nálam általában Karácsonykor mindig benyomódik egy gomb, olyan eseményeket élek meg és látok magam körül is, amely előhoz egy mélyen rejlő, még meg nem gyógyított vagy szőnyeg alá sepert gócot … idén sem volt ez másképp. Szeretnék ma Nektek az ÖN/bizalomról írni pár sort, amely az én történetemből született.

Jelenlegi életem nagyobb „feladatai” között ott van ez a kérdéskör, a bizalom, sokatokhoz hasonlóan gondolom. Értsétek ezt minden irányban, bizalom magam felé és bizalom mások felé. A körülményeket megteremtettem hozzá szépen, csak nehogy olyan egyszerű legyen ez. :) Gyermekkorom a legnagyobb jóindulattal sem volt mesébe illőnek mondható. Nem ismerhettem meg ezt a fogalmat, nem tanítottak meg rá. Édesapám saját bugyraiba merülő önpusztító ember volt, Isten nyugosztalja őt, édesanyám pedig örült, ha a munka és apu mellett lélegzethez jutott. Az ilyen családi körben a gyerekek szerintem igazából felnevelik magukat, a testvérek egymást. Aztán elindul az élet.

Az ilyen lelkek programként viszik tovább ezt a kialakult „bizalmatlanságot” az egész életútjukra. Egy belső stabil és szeretetteljes önkép nélkül, tudat alatt kivetítik ezt minden területre úgy, hogy észre sem veszik. A párkapcsolataikra, baráti kapcsolataikra, pénzhez való viszonyukra, munkájukra, egyszóval mindenre. Nem bízunk magunkban, ezáltal nem bízunk senkiben sem. Ezután, pedig csodálkozunk, hogy minden esemény igazolja is kivetítésünket. Milyen vicces, nem igaz? :D Hiszen most már mondhatjuk is önigazolásunkat: "Én megmondtam, hogy ez lesz! Én tudtam, hogy ez lesz! Engem mindig elhagynak! Engem mindig megcsalnak! Engem nem szeret senki!" :D Mi teremtünk mindent, minden körülöttünk zajló eseményt, minden körülöttünk megforduló embert, mindent és mindenkit. Mi. Igen. Csak és kizárólag MI vagyunk a felelősek a körülöttünk folyó mindenségért.

Nekem a legtöbb ilyen buktatóm a párkapcsolataimban jött, ezek voltak a tanítóim, de úgy tűnik még mindig nem tanultam meg a leckét :) nem baj, ami késik, nem múlik, már klasszisokkal jobb vagyok ebben, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. :D Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál. Minden férfi az életemben rányomott a „bizalomhiány” gombomra. Nem bíztam magamban, így nem bíztam bennük sem. Az ilyen típusú embert mardossa az a bizonyos zöldszemű szörnyeteg, a féltékenység. Igen, a féltékeny ember nem jókedvében az, ami. A féltékeny ember, borzasztó önértékelési problémákkal és az önszeretet hiányával küzd. Visszavezethető ez rengeteg dologra, gondolok itt a nem várt gyermek „szindrómára”, a rossz gyermek-szülő kapcsolatra, sok minden állhat a háttérben. De. Ezek mind nem véletlenül történtek, mi választottuk. Azt mondhatom, hogy szinte felesleges keresni az okokat, lehet itt sztorizni, de ez nem fogja megoldani problémáinkat. A MOSTtal kell foglalkoznunk, a jelennel.

Minden kapcsolat más, minden ember más, így nem is lehet ezt általánosítani. Az önszeretet és az ezt hozó önbizalom viszont minden emberben ott van, lelkünk és Isteni valónk hordozza. A lélek alapjáraton szeretve van saját maga által. A bökkenő ott jön, mikor felöltjük emberi „hülyeségeinket”, elkezdődnek a gondok. Elkezdjük mástól várni a szeretetet, elkezdjük függővé tenni a szeretetet … engem akkor fognak szeretni, ha … és ha … és ha … Na ez itt a baj! Mert ez mutatja, hogy magamat is csak akkor fogom szeretni, ha … és ha … és ha …Nem! A szeretet nincs a „ha dolgokhoz” kötve. A szeretet magam iránt csak van. Egyedül, magában, mindentől függetlenül.

Egy igazi társ is így szeret minket, a HA nélkül. De mi ezt nagyon nehezen hisszük el. És amíg meg nem tanuljuk magunkat szeretni, egy mellettünk álló férfinak vagy nőnek sem fogjuk elhinni, bizonygathatja nekünk akármivel, falra hányt borsó lesz az egész.

A társunknak is nagyon nehéz ez. Gondoljátok el, amikor mindent megteszel a párodért, szereted, tiszteled és becsülöd, ő pedig mindannyiszor gyanakvó és hitetlen veled szemben. Mindannyiszor azt érzi rajtad, hogy nem érzi magát biztonságban melletted, nem bízik benned. Te mit tennél a helyében? Én nagyon elkeserednék. Az én párom mindannyiszor elszomorodik, amikor nem szavazok neki bizalmat. Megérti, hogy ilyen vagyok, mindent megtesz, hogy segítsen, de tudom, hogy legbelül nagyon rosszul esik ez neki. Hogyan segíthetnék magamon és ezáltal rajta is?

A lényeg, hogy ezt mástól nem várhatjuk el, mert nem is lesz rá képes. Ezt magunknak kell megtanulni, ha mások nem tanították meg nekünk! Szerintem mindenki felszabadultabb és boldogabb egy olyan ember mellett, aki szereti magát és nem arról szól minden egyes perc, hogy bizonygatni kell neki, hogy ő szeretni való. Ez legyen természetes és magától értetődő, hiszen tényleg így van!

Biztosan rengeteg ilyen "hogyan szeresd magad" eszköz van, nem egyet kipróbáltam már én is, sokat is segítettek. Kinek mi jön be, azt csak mi tudhatjuk. Ha tanácsolhatok, akkor azt mondom Neked kedves Olvasó, hogy lásd meg magadban azt a csodás isteni lényt, aki vagy! Tedd magad mindenhol és mindenkor az első helyre, mert más nem fogja ezt megtenni helyetted! Ne büntesd, és ne bántsd magad! Engedd meg a botlásokat és hibákat, emberből vagy! Hosszú az út, de teljesíthető. Gyönyörű vagy. Egyedi vagy. Szerethető vagy. Amikor végigjárod a saját utad Magad felé és megérkezel, azt már nem veheti el tőled senki.

Ölelés: Judit

Ez a havas táj micsoda hangulatba tudja hozni az ember lányát … persze, ha itthon nézelődik csak az ablakban könnyű a szó, az utakon a dugóban ülve, vagy a boltok őrületében futkosva már más érzések jönnének :) 

De én itthon vagyok és megihletődtem. Rendben, ez a karácsonyi hópelyhes késő délután szép emlékeket idézett fel bennem, amelyről eszembe jutott egy téma, a megbocsátás.

Nem szeretnék a tipikus maszlaggal jönni, hogy karácsonykor az emberek bocsássanak meg egymásnak és szeressék egymást bármi történt is a múltban, mert ez kötelező, ez így lesz jobb, ja és a kedvencem … engedd el... Nem erről van szó.

De! Hazudik, aki azt mondja, hogy ebben az időszakban nem járja át a gondolatainkat emberi kapcsolataink aktuális állása. Hamarabb feljönnek torokszorító vagy éppen örömkönnyeket előcsalogató emlékek, érzések.

Mi is az a megbocsátás? Az én olvasatomban az új, tiszta fehér lapot jelenti. Nem, nem előzmények nélkül. Ott van mögötte jó pár szép és kevésbé szép fejezet. De lapozok egyet. Úgy gondolom, hogy ezt másképp nem lehet. Az újrakezdés nem mehet másképp csak egy új lappal, úgy, hogy magam mögött hagyom a régit, mint fájdalmas leckéket. Ismét hangsúlyozom, hogy nem Karácsony alkalmából, de ilyenkor ... talán könnyebb. Biztos vagyok benne, hogy minden emberi kapcsolatom, minden veszekedés, minden bántó pillanat hozzájárulás volt az életemhez. Mindenből megtanulhattam valamit, ha megfelelő önvizsgálattal elemeztem a történéseket és a bennem feljövő érzéseket.

Mindig van választás, mindig! Választhatom azt, hogy menjünk tovább együtt az úton, és választhatom azt is, hogy fejezet vége, pont, te jobbra én balra. Az sem baj, van ilyen. De amíg a fejezet vége után méreg van és harag, addig nem lehet Utószó a könyvünkben.

A haraggal a legnagyobb kárt magunknak okozzuk. Minket emészt, minket bánt, minket mar belülről. Tehát nem a másik miatt érdemes átgondolni kapcsolatainkat, hanem elsősorban magunk miatt! A régóta hordozott bántó emlékek felgyülemlenek, szépen beékelődnek csontjaink közé, beférkőznek sejtjeinkbe, és egy idő után „csodálatos” testi tünetként jelentkeznek, általában betegség formájában. Hát jó ez nekünk? Nem, nagyon nem jó. Akkor mit tehetünk?

Először is vegyük elő a „problémát”. Nézegessük, lássuk is meg mindenféle oldalról, szemszögből, nézőpontból. Próbáljunk belebújni a másik cipőjébe, hogy érezzük magunkat? Mit tettünk volna a helyében? A végkifejlet többféle lehet. Akár átérezzük, hogy igen, igen, lehet én is ezt tettem volna … de az is lehet, hogy úgy gondoljuk, soha ilyet nem tettünk volna magunkkal, amit az a bizonyos személy tett velünk. Igen. És mi van akkor, ha tőle akkor és ott ennyi telt? Mi van akkor, ha ő akkor és ott ennyire volt képes? Nem vagyunk egyformák, nem is lehetünk azok. Tanulni jöttünk ide és tanítani egymást. Hogyan lenne ez lehetséges, ha mindenki egyformán „jó” lenne? Senki sem tökéletes, mindenki hibázik.

A legjobb, ha a bennünk felmerülő kérdéseket konkrétan az illetékesnek tesszük fel. Ha van lehetőség rá, beszéljük meg a problémáinkat, próbáljuk meg. De előre vinni csak akkor fog, ha azt a bizonyos új lapot meg tudjuk nyitni, ha nem, felesleges a szó. A múltban történtek akkor történtek, mi lehetséges a jövőben?

Mindig minden változik, mindenki változik, emberek jönnek-mennek az életünkben. Valaki jön és megy, nem jön vissza többet. Valaki jön, aztán megy, aztán újra bekopog :) Így szép az élet.

Ne felejtsétek el! Mindenki azzal a céllal érkezik az életünkbe, hogy megtanuljunk valamit magunkról! Mi is azért érkezünk mások életébe, hogy megtanítsunk valamit. Megnyomjuk egymás fájdalmas pontjait, programjait, igen nagyon fájdalmasakat. És ne legyünk álszentek, ne dobjunk követ senkire, mert nem tudhatjuk, hogy mi mikor kerülünk olyan élethelyzetbe, amikor meglépünk olyan dolgokat, amivel előtte bennünket bántottak meg.

Egy személyes példát hagy említsek meg pár sorban. Volt egy nő az életemben, akivel sülve-főve voltunk. Egy nehéz időszakban külön útra mentünk, sok - sok haraggal a szívünkben. Mindenkinek megmondtam, hogy SOHA, de SOHA többé az életben én szóba se állok vele. A Mindenki mondta, hogy Judit, soha ne mondd, hogy soha, lesz ez még így se! Borzasztó mérges voltam a Mindenkire is! Eltelt két év utcán elfordított fejekkel és sok kellemetlen és kényelmetlen pillanattal. Az elején próbáltuk megbeszélni, de csak a saját igazunkkal foglalkoztunk. Elfelejtődtek a vidám és örömteli emlékek, csak a maróak maradtak. Aztán egyszer történt valami, leszállt a köd és jöttek a miértek. De miért? De biztos, hogy ez így jó? Hát már azt sem tudom, miért haragszom. Nem szaporítom a szót, pár hónapra rá „teljesen véletlenül” úgy alakult az életünk, hogy lakótársak lettünk. Ő az én legjobb barátnőm.

De. Ez természetesen csak úgy ment, hogy megnyitottam az új fejezetet. Valószínűleg még mindig azt gondolnám magamban, hogy nekem volt igazam, de akkor még mindig nem beszélnénk egymással. Nekem volt egy igazam, és neki is volt egy saját igaza, és ez NEM TALÁLKOZOTT OTT ÉS AKKOR. De utána az új fejezetben arra koncentrálunk, hogy mit szeretünk a másikban, mi tápláló a számunkra a másikban. Az sem igaz, hogy úgy és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Nem. Mindig változunk. Valószínűleg kellett az a két év nekünk külön. Hozzájárulás volt az életünkhöz a külön töltött idő! Két másik nő költözött akkor össze, mások, mint akkor voltak. 

Az egymástól megtanultakat nem biztos, hogy egymás mellett kamatoztatjuk a jövőben, van úgy, hogy ennyi volt a lecke és két irányba megyünk. Mindig kamatoztatjuk valahogy, lehet, hogy más, új kapcsolatainkban. Több ilyen is van az életemben jelenleg. De még nem raktam pontot a fejezet végére, bármi lehetséges, de harag már nincs a szívemben. Az örömre és nevetésre gondolok inkább. Ki tudja mennyit változunk közben? :)

Ha most eszedbe jutott valaki a fenti sorokról, kérdezd meg magadtól, hozzájárulás ő az én életemhez? Feltölt a vele töltött idő, tápláló ez számomra? Ha a válasz nem, akkor kérdezd meg, mit tanultam belőle? Jönni fog a válasz hidd el, és köszönd meg neki, hiszen ő tanította neked, ő volt rá képes :) Ha a válasz igen, akkor vedd elő a telefonod és küldj neki egy üzenetet: Boldog Karácsonyt kívánok!

Ölelés: Judit

Advent harmadik vasárnapján megtartottuk az első és igazi workshopunkat! Csodás élmény volt, szuper hangulat és rengeteg gyönyörűség készült el a csajok ügyes kezei által.

Dóri rengeteget készült, kutatott és tanulmányozott az üveglencse ékszer készítésről, hogy vendégeinknek profi segítséget nyújthasson a szépségek elkészítéséhez. Ezúton köszönjük a résztvevőinknek, hogy minket választottak, Tőke Dóri imádunk, és köszönjük a meghitt helyszínt, amit annyira szeretünk máskor is.

Lássuk akkor képekben is, hogy mi történt ezen a kreatív délutánon. :)

Az üveglencse ékszer készítésnél talán a leghosszadalmasabb feladat kiválasztani mintát és az ékszer típusát, amit szeretnénk hordani vagy ajándékozni. Nos ez nekünk sem volt könnyű, főleg azért, mert Dóri óriási palettával készült nekünk, hála érte. :)

A megfelelő minta és ékszer megtalálása után, jött a kivagdosás és ecsetelések mindenféle jótékony anyaggal, hogy tartós és hosszú életű legyen alkotásunk.

Ezután ragasztás következett a megfelelő illesztéshez, amit talán a gyerkőcök élveztek a legjobban.

A workshop végén jöttünk rá, hogy annyira belefeledkeztünk az alkotás örömébe, hogy még zenét sem tettünk be :) De nem kellett, annyira kikapcsolt mindenki, őrületes munkában voltak a csajok. :)

Az utolsó műveletek után azonnal elkezdődött a próbálgatás is!

Az elkészült művek csodálatosak, gratulálunk Mindenkinek, nagyon nagyon ügyesek voltatok!

Dóri mindenre gondolt, aki ajándékba készítette remekművét, kis ajándéktasakot is kapott hozzá.

A teljesség igénye nélkül ezek voltak mai kézműves délutánunk képi illusztrációi. Reméljük tetszeni fog Nektek is! Aki szeretne az AnimArt workshopon részt venni, figyelje oldalunkat, januárban lesz lehetőség nyílt programra. Továbbá bármikor elvisszük otthonodba is, ha családoddal, barátaiddal szeretnél alkotni egy jót. 
Ajándékkártyáink is várják tulajdonosaikat, lepd meg szeretteidet egy igazi alkotói élménnyel!

Szeretettel: Dóri és Judit

A mai napon a már meglévő ajándékokhoz ajánlunk egy csomagolási ötletet.

Én épp az Obiban vásárolt csomagolópapírból álltam neki, mivel beleszerettem ezekbe a fajtákba 
Az előnye a boltival szemben szintén a személyre szabhatóság, hiszem millióféle papírt taláhatunk bármelyik üzletben, illetve a méretet is könnyen alakíthatjuk az ajándékokhoz.

Mi végül ilyen tasakokba is töltöttünk a bekevert teákat, kisebb tasakokba pedig általunk készített ékszereket.

A készítése nagyon egyszerű, méretet nem is írok mivel bármekkorában készítheted.

• Vágj ki egy téglalap alapot, ami kétszer olyan széles legyen, mint amekkora az ajándék. A magassága inkább nagyobb legyen, ezt még utólag lehet igazítani.
• Hajtsuk félbe a szélessége mentén, és kis behajtással, majd a másik oldalt hajtsuk rá, ragasszuk.
• Az alján csináljunk egy felhajtást, olyan magasan, hogy az lesz a talpa a tasakunknak. Utána szétnyitva, hajtsuk be a két sarkánál, és hajtsuk rá a két oldalt, ragasszuk.
• Ha ezt a talpat szétnyitjuk, látszik a kész tasakunk.
• Megtöltése után hajtsuk vissza a tetejét és ragasszuk le.
  
  Mi karácsonyi celluxot használtunk, lehet bármilyen dekorációs ragasztót, matricát használni.

Szeretettel: Dóri

A karácsonyi lázas készülődésben biztos vagyok benne, hogy sokan csak beájulnak a fa alá ajándékozni, vagy a vacsora asztalhoz a finom falatok fölé. Pluszban ne felejtsük el, hogy év vége van. Személy szerint én nagyon meg szoktam érezni az év végét. Egyre fáradtabb és türelmetlenebb vagyok, mintha már csak azt várnám, hogy legyen vége az évnek végre és pihenjek meg egy kicsit. A vállaimon érzem az évben történt összes élményt, kellemest és fájdalmast egyaránt. A koncentrációm abszolút csökken a "földi" reális dolgok iránt, gondolataim már csak a csillogó és vibráló karácsonyfa és a várva várt karácsonyi filmek körül forognak. Ti hogy vagytok ezzel?
A lényeg, elfáradunk. Vége egy évkörnek, és mint bármilyen befejezésnél kicsit megállunk és átgondoljuk az elmúlt időszakot. (Én általában ilyenkor nagyon bölcsnek érzem magam :D )

De emlékeztek még a cikk címére? :) Következő tippem az előszóban pár sorban említett év végi fáradtságra, AJÁNDÉKOZD MEG A TESTED KARÁCSONYRA!
Most nem a boltok és webáruházak kínálta óriás választékú ruháira, parfümökre, ékszerekre gondolok. Természetesen az is jöhet utána :) Sajnos manapság a legkevesebb időt a testére fordít az ember, így azt
gondoltam, mi lenne ha idén karácsonyra nem egy ajándéktárgyat vennék magamnak, hanem élménnyel szeretném megajándékozni a testemet! A drága testecskémet, aki húzza velem az igát és én alig törődöm vele. Nem kényeztetem, nem ajándékozom meg, és nem is beszélve arról a gyötrésről, amit azokkal a "szuper" kajákkal adok neki, amiket meg tudok enni... :D

A következőkben olyan élvezeti ajándékokat gyűjtöttem össze nektek és a testeteknek, amiket itt, kis városunkban is könnyedén fellelhetünk.

• Kozmetikus: egy alapos arctisztítás és arcmasszázs nem csak a pórusainknak felüdülés, hanem az egész lényünknek.
  
• Masszázs: bármiféle masszázs örömteli lehet testünknek.
• Szauna: egy igazi szeánsz, amelyben megpihenhetnek fáradt sejtjeink.
• Testkezelés szépségszalonokban: nem vagyok igazán jártas ebben, de kedves barátnőimtől tudom, hogy nem egy ilyen lehetőség megtalálható nálunk is, amelyek nem csak hogy pihentetőek és frissítőek, de még az alakformálásban is segítenek.
• Access Bars kezelés: ez itt a reklám helye :D (én is Bars kezelő vagyok) egy Access Bars vagy Testkezelés igazi relaxáció minden formájában. (Kezelő ajánlás üzenetben!)
  
• Esse kezelés: ez is egy Access Bars testkezelés, de saját tapasztalatból mondom, hogy túl visz minden elképzelhető határon! Életemben nem éreztem még ilyen könnyedséget az egész testemben, mint a kezelés után. (Kezelő ajánlás üzenetben!)
• Otthoni relaxáció: mint egyik előző cikkünkben is olvashattátok, rendkívül egyszerűen készíthetsz otthon magadnak egy lazító fürdőt. Ha nincs kedved vele bíbelődni, akkor bármelyik drogériában kaphatóak fürdősók és fürdőbombák széles választékban. Előnyben azok, akiknek van kádja :) és fel tudja szabadítani a lakást egy pár órára, hogy csak magára tudjon figyelni. Telefon maradjon az ajtón kívül!!
  
• Szolárium: bárcsak egy negyedórás program, de akinek csak ennyi ideje van, ez is valami :)

Biztos vagyok benne, hogy minden apró molekulád kiált már egy kis kényeztetésért, add meg hát neki, amire vágyik! :)

Szeretettel, ölelés: Judit

Ma egy kényeztető ajándék ötletet hozunk Nektek :)
Szuperül variálható, egyénre szabható, attól függően kinek szánod.
Érdemes megnézni, hogy egy-egy illatnak milyen hatása van, lehet nyugtató fürdőhöz bombát készíteni, vagy akár élénkítő, relaxáló illatokkal kísérletezni.

Elkészítése:
Keverjük el a száraz hozzávalókat egy edényben.
Egy kisebb csészében, edényben az olajban keverjük el a színezéket és az illatot, majd keverjük hozzá a száraz hozzávalókhoz.

Keverjük el egyenletesen, kézzel sikerül a legszebbre.
Tegyük a formákba, jól nyomkodjuk bele, majd illesszük őket össze.

A fürdőbomba egyből használható, de ha ajándékba szánod, pár napig szárítsd a csomagolás előtt, így kevésbe sérülékeny.
Mi celofánból készítettük az ajándék csomagokat, szépen mutat egy kis rafiával megkötve, akár egy szelet szárított naranccsal, vagy egy kis dísszel az oldalán.

Ebből az adagból kb 3 gömb jön ki, a maradékokból érdemes vegyes bombákat csinálni, gyönyörű, különleges ajándékok kerekedhetnek belőlük.

 Kellemes és lazítós kreatívkodást kívánok!

Szeretettel: Dóri

31 éves gyermektelen nőként igazán átérzem a következő témát, amelyről már régóta szerettem volna írásba önteni gondolataimat.
Az első kérdés, amit mindannyian nagyon jól ismerünk, vagy azért, mert már feltették nekünk, vagy azért, mert már feltettük valakinek: Mikor akarsz szülni? Ki fogsz futni az időből, nem gondolod?
Vegyük csak sorra, mi is a probléma ezzel a gondolattal..

Először is, mi van akkor, ha a nő már igenis szeretne szülni, de sajnos nincs hozzá meg a megfelelő férfi az életében? Másodszor, soha nem tudhatjuk, hogy esetleg a kérdezett személy mióta próbálkozik már párjával, hogy teherbe essen, de sajnos valamilyen lelki - testi probléma vár még megoldásra. Ilyenkor igen kellemesek ezek a kérdések... Harmadszor pedig mi van akkor, ha az illető nem is szeretne gyermeket?

Ahogy már említettem, 31 évesen én is sokszor megkaptam már ezt a kérdést. A legfelháborítóbb ebben az, hogy ezzel együtt elvárják tőlem, hogy valamilyen magyarázatot adjak gyermektelenségem okaira. Ezer okot fel tudnék sorolni, de úgy gondolom, hogy pont nem azokra tartozik, akik megkérdezik ezt tőlem.

Csodálatos dolog lehet egy kis léleknek életet és testet adni. Bár még nem volt benne részem, az unokaöcsém születésekor eufórikus melegség öntötte el a szívem, mikor megláttam a bepólyázott gyönyörű és tiszta kisembert.
Szeretném igen, szeretném ezt én is átélni, de még nem most. Lehet ilyet? :) És lehetne, hogy ezért ne kapjam a társadalom bírálatait?

Van egy csodálatos párom, nekem szerencsém van. De mi van azokkal a nőtársaimmal, akiknek nincs ekkora szerencséjük? Akik nem találják maguk mellé az egyszer réges régen elveszett társukat, de már szívből szeretnék megélni az anyaság összes örömét. Nekik milyen érzés lehet a környezetük folyamatos elvárásainak kereszttüzében várni, várni ...és várni a CSODÁT.

Az utolsó "kategória" az a talán kisebb csoport, akik NEM AKARNAK GYERMEKET. :) Húú...na ilyen is van. Ők imádhatják a legjobban ezt a kérdéskört. Jelen állás szerint tüzes vassal égethetnénk billogot a homlokukra bűnös gondolataik miatt. Egyébként kinek és mi köze bárki élete felett ítélkezni? Szerintem több olyan párból lesz szülő, akik ugyanígy gondolják, de inkább hagynak a nyomásnak. Ezzel sincs semmi baj, hiszen minden úgy van jól, ahogy van.

Végeredményében az egész problémakör nem lenne ilyen nehézkes, ha be mernénk vállalni a saját IGAZSÁGUNKAT. Ha nem akarnánk rejtegetni azon érzéseinket, amelyek eltérnek a "normális"-tól. Ha kimernénk lógni a sorból. Akkor talán nem is lennének kellemetlenek ezek a kérdések. Ha nem abból állna az életünk, hogy ítéleket és bűntudatot gyártunk és építünk be magunkba, másokra és mindenre, ami körbevesz, akkor talán felszabadultan léphetnénk meg életünk kisebb nagyobb lépcsőfokait. Ha azt választjuk a gyermekesség felé, ha az ellenkezőjét választjuk, akkor affelé. Sőt, lehet, hogy sokkal több baba születne meg, ha saját igazságaink szerint élnénk, és nem egy óriási nyomásként éljük meg a gyermekvállalást.

Mindenkinek kívánom, hogy hallgasson csak saját magára, csak saját belső hangjára és szikrájára a lelkében. Ne bántsuk magunkat, mert annál nagyobb méreg nincs! Fedezd fel a csodát és egyediséget magadban, így vagy jó, ahogy vagy! Nem egy gyermekkel leszel egész és jó ember, gyermek nélkül is az vagy. Egy kis angyalka pedig már csak hab a tortán!

Kedves Édesanyák, bármilyen korban is vállaltátok az anyaság csodás útját, legyetek nagyon büszkék magatokra, mert amit Ti véghez visztek, az egy tiszteletreméltó, erőtök, önzetlenségetek és kitartásotok számomra fenomenális dolog.

Ölelés: Judit

A következő Animart DIY egy szuper, könnyen elkészíthető dísz.
Mostanában trend a fehér szín, a leegyszerűsített fa dekorálás. Ez a dísz pedig gyönyörű hófehérre szárad, tökéletes mutathat a zöld fádon.

Ehhez mutatunk egy szuper receptet, hamar elkészíthető és könnyen egyedivé varázsolható. Ajándéknak is tökéletes egy csomag belőle bárkinek, vagy akar szép dísze lehet egy ajándék csomagolásának.

Az alap receptet lehet variálni különböző módokon. Lehet belenyújtani csipkét, vagy bármilyen növényt, festhető, meg lehet szórni csillámmal, illetve illóolajjal karácsony hangulat varázsolható vele.

Gyerekekkel is könnyen elkészíthető, élvezni fogják mint a mézeskalács szaggatást :)

Elkészítése:

A hozzávalókat egy lábasban kezdd el közepes lángon kevergetve melegíteni.
Sűrű krumplipüré állagúra fog összeállni, akkor lesz jó.
Ekkor tegyük ki egy edénybe és takarjuk le egyből, mivel gyorsan kérgesre száradhat. (ha mégis kéreg lesz rajta, vágjuk le róla és a többivel tudunk tovább dolgozni)
Amint kihűlt dolgozhatunk is vele, ugyanúgy mint a mézeskalács tésztával, nyújtsuk, szaggatjuk. Az akasztónak a helyet fogpiszkálóval csináljuk meg.
Ha nem használod fel mindet, jól lezárt zacskóban eláll a hűtőben.
Szobahőmérsékletű levegőn hagyjuk megszáradni a kiszaggatott díszeket. Célszerű időnként megforgatni, nálunk tavaly volt aminek szele felhajlott volna, de a forgatással szép egyenletesek lettek :)

Kellemes kreativkodást kedves Olvasók!

Szeretettel: Dóri